Szalonnasütés, kicsit másképp

Már régóta tervbe volt véve egy kirándulós, szalonnasütéses program. Hogy kivonulunk a természetbe, tüzet gyújtunk, ahogy az ember őse is tette -ugyanúgy, ahogy ő tette, mióta az a bizonyos villám belecsapott abba a bizonyos fába és látta, hogy a tűz jó. Szóval tüzet rakunk, nyársat ragadunk, csupa finomságot készítünk, és késő délutánig falatozunk. Igen, csakhogy ember tervez, Isten végez.
A kitűzött dátum, tegnapra, vagyis 2008. április 12.-ére, szombatra esett. A megbeszélt helyszín Malomvölgy. Gyülekezés: Pécsi távolsági buszpályaudvar (vagyis a Parasztnál XD), délelőtt fél 10-kor. Indulás 10 órakor. Ezek voltak a lefixált dolgok, ezzekkel nem is volt probléma.

A történet elejét egy kis személyessel kezdem, vagyis saját indulásommal. Kelés, készülődés, kutyafüle, indulás. No, már itt problémába ütköztem, mivel próbálnék kimenni a kapun, nagy lendülettel, nagy lelkesedéssel, de puff, visszapattanok. Mondom naneee, a táskám alján a kártya...mivel a kollágium kapuja hétvégén elvileg csak kártyával nyílik. Elvileg, mert körülbelül kéthavonta van ez így, most természetesen miért is ne így lett volna. XD No, három perccel később már kint tapostam a betont és útban voltam a paraszt felé, gondolatban szurkoltam, hogy ne essen az eső, és szuggeráltam a felhőket, hogy oszoljanak már szét. Félúton sem jártam, mikor elkezdett szakadni...lehet rossz ómen vagyok, de a busz legalább nem robban le... XD node,erről később. Körülbelül 8 perccel később meg is érkeztem az állomásra esernyőstül, kinéztem magamnak a 24-es kocsiállást, odacaplattam, és persze sehol nem volt senki. Illetve gondoltam én naivan. Ledobtam a körülbelül ötezer kilós cuccomat a padra és épp sóhajtoztam az eső miatt, mikoris észrevettem egy galádul vigyorgó csapatot szemben. Persze, hogy mi voltunk azok. Személy szerint Yuriko-chan, Puding, és Róka. Egy újabb sóhajtás kíséretében felkaptam a cuccost és csatlakoztam hozzájuk, finoman megkérdezve, már mi a jóégért nem szóltak rám, mikor nagyjából fél méterre elvonultam mellettük. A válasz nem volt meglepő: figyeltünk, és röhögtünk. Tessék, mit tehet ilyenkor az ember lánya, csak elmorog egy "jóvan gyermekeim"-et és vigyorog mellé.
Közben befutott Dávid is, Pudingról pedig kiderült, hogy nem jön. :( Én ezt nem tudtam. Az eső pedig csak esett, és esett, és esett...egyre jobban, mi pedig egyre tanácstalanabbakká váltunk. Gondoltuk felvesszük a telefonos kapcsolatot Holdtündérrel (továbbiakban Tina) és Tochival, hogy mit is csináljunk. Róka hívta Tochit, a választ pedig kábé ilyen stílusban közvetítette: "gyertek már ide baz'meg, mi már itt vagyunk". XD Akkor vicces volt, nem is, inkább aranyos. Szóval miután megkaptuk az instrukciókat, és sikeresen felszálltunk a buszra, és még sikeresebben egy kedves bácsi segítségével megállapítottuk, hol is kell leszállnunk, útban voltunk Kökény és Malomvölgy felé. Az eső pedig eltántoríthatatlanul zuhogott tovább, de nem csillapította a bennünk lobogó elhatározást, hogy egy még fényesebben lobogó tüzet fogunk gyújtani.
Körülbelül fél órával később már máris a nagy semmi közepén ácsorogtunk lelkesen, telefonálva, további támpontokat kérve, hogy merre is induljunk. A víz hatalmas tócsákban állt az úton, helyenként pedig patakokban folydogált. Aztán letértünk a kiépített betonútról, és jött a fű és a sár és a még több víz. Száraz hely már nem nagyon volt rajtunk, az esernyők ellenére sem. XD Szerencsére egy rövidebb, de annál élménydúsabb séta után végre megérkeztünk a Casanova nevű vendéglátóipari egységhez. Nem merem lekocsmázni. XD Szóval betértünk és lássanak csodát, ott ücsörgött Tina és Tochi egy-egy sörike társaságában. Kicsit beljebb a tulaj, a neje, és egy kislány ácsorgott. Fogalmam sincs mennyi időt töltöttünk itt el, elvesztetem az időérzékemet. A lényeg, hogy lett kávé, előkerült a fényképezőgép, és a kolbász-szalonna-hagyma triumvirátus, lett jó hangulat, és jó beszélgetés. Csapatunk pedig tovább bővült, befutott Csenge is. Immáron heten lettünk. ^^

Szóval így múlattuk az időt, mi bent, az eső meg kint, Természetanyánk lágy öle egyre jobban víz alá került. Közben ismételten többen lettünk, csatlakozozz hozzánk Rumiko és Kumiko. Jóvilágunknak valamikor dél körül lett vége, mikor is a tulaj közölte, hogy ők mennének, mertháthogy ők csak a szállítmányt várták. Remek, de mi már úgyis kinéztünk egy buszt vissza Pécsre, muhahhahha.
Hát így történt, hogy ismételten útra kerekedtünk, fogalmam sincs merre, csak annyit tudok, hogy jobbra. XD Viszont ekkor ismételten gyarapodott a létszám, megérkeztek Haru és a biciklisek. Röviden megbeszéltük, hogy mi is legyen akkor, és fogtuk magunkat, csináltunk egy hátraarcot, s megindultunk Kökény felé, ahol terveink szerint elcsíphetjük az egy órás pécsi buszt. Az úton Haruék már nem voltak velünk, ők eltűntek, nem tudom hová mentek a kerekesekkel, gondolom haza.

Itt meg kell kérdeznem, hogy csak én gondoltam úgy, hogy egy csomót gyalogoltunk? Azt hittem már soha nem fogunk odaérni. XD De szerencsére nem így lett, mert szépen megérkeztünk a buszmegállóba, már egy kész B tervvel, egy későn, demégépppontidejében kitalált esőtervvel, miszerint meg sem állunk a Szent Mór kollégiumig, s ott megsütünk mindent, amink csak van. A busz hajszálpontosan be is állt, mi pedig ázott verebekként száltunk fel rá, helyet foglalva az emeleten. Merthogy emeletes busszal jöttünk haza, és láttuk a hatos busz tetejét is. v ^_^ v Fénykép is lett,de azt most ide nem teszem be.

A kollégiumba minden viszontagság nélkül érkeztünk meg, bepréselődtünk a szobámba, majd megrohamoztuk a konyhát, szédült krumplipucolásba, szalonna/kolbász/virsli/hagyma apírtásba kezdtünk, és voilá Dávid jóvoltából hipp-hopp ott csücsült a tepsin a nyers étek. Már ebben a formájában is ínycsiklandozó volt. Erről képet is kaptok, hadd follyon mindenki nyála. De gonosz vagyok, muhahhahha. XD




Az irányítást a konyhában Dávid vette kézbe, teát a többieknek pedig a villanytűzhely főzött készre...oké ez most sz@r volt, de tea az tényleg volt, meg szalonnás hagymás pirítós is. A műremek pedig lassan elkészült, és mi kiköltöztünk a folyosókanyarban lévő kanapés asztalos részre táplálkozni. Az utat elzártuk mindenki elől, a közlekedés nehézkes volt, de megoldottuk, mert mi életrevaló társaság vagyunk és mindent megoldunk. A szalonnának lassan-lassan már csak a romjai maradtak, maradék szinte nem is volt, kikapartuk az egész tepsit, tényleg már csak két falatnyi égett zsíros krumpli került végül a szemetesbe.
Éééss itt egy kép, a kaja teljes pompájában:

Már jól benne jártunk a délutánban, mikor betermeltük ezt a műremeket, és nagyban ment a punnyadás, meg a jutubozás, mikor ismét betoppant valaki. Egy két napja éhező ember, Kelars személyében. Azonnal megetettük. ^^ A létszám pedig még mindig nem volt teljes, mert 6 előtt kicsivel Pali is befutott. Épp a végére, lassan oszladozott már a nép. :( Majd legközelebb talán időben el tud szabadulni a melóból...
A találkozónak itt vége szakadt, mindenki elment a koliból, a szoba kiürült, én pedig itt maradtam egyedül. Ja, és közben elállt az eső. -_-" Csak, hogy megemlítsem. Azonban ennek ellenére ez egy nagyon jól sikerült kis találkozó volt. Kirándultunk is és szalonnáztunk is. Kicsit másképp, de így is tökéletes volt. Szerintem.

A fotókért külön köszönet Yuriko-channak, aki fáradtságot nem kímélve képekben is megörökítette a történéseket.